Kosár  

A kosár üres

Szállítás 0 Ft‎
Összesen 0 Ft‎

Kosár Fizetés

Hírlevél

Bio termékek


Mit jelent az, hogy „bio”?

 

A „bio” a biológiai jelző rövidítése, amely ara utal, hogy az élet sajátosságainak figyelembevételével történik adott termék előállítása, míg az „öko” jelző az ökológiai szó rövidítése, amelynek jelentése, hogy a produktum a környezet jellemzőinek tekintetbevételével jön létre. A gyakorlatban sűrűbben találkozhatunk a „bio” megjelöléssel, míg az „öko” inkább a jogi szabályozás terminusa. Ezek mellet előfordul még az organikus megjelölés is.

 

Milyen szabályok vonatkoznak a biotermékek előállítására?

 

Magyarországon a biogazdálkodásra számos Európai Uniós és két magyarországi jogszabály vonatkozik (alapvető ezek közül a Tanács 2092/91/EGK rendelete). A szabályozás és ellenőrzés a mezőgazdasági termékek, élelmiszerek előállítási folyamatának valamennyi állomására kiterjed. Erre specializálódott ellenőrző szerv Magyarországon kizárólag olyan szervezet lehet, amely a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által elismert.

 

 Előírások:

 

  • A biogazdálkodásban tiltott nem csak a génmanipulált növények termesztése és állatok tenyésztése, de eleve nem lehet génmanipulált mikroorganizmusokat és azok származékait felhasználni.
  • A mezőgazdasági alkotóelemek 95%-ának biogazdálkodásból kell származnia.
  • Kizárólag olyan adalékanyagok kerülhetnek felhasználásra, amelyek ártalmatlannak minősülnek.
  • A biogazdálkodások esetében a gazdálkodóknak már az ökológiai gazdálkodás tényleges megkezdése előtt kötelesek betartani az erre vonatkozó szabályokat. Összességében három évet vesz igénybe az átállás - ezen időszak első évében a gazdálkodásban előállított élelmiszerek még nem tekintendőek bio-nak, a következő két évben úgy utalnak rájuk, mint olyan termékekre, amelyek olyan gazdaságból származnak, amely az ökológiai gazdálkodásra történő átmeneti időszakban van. Az állattenyésztés átállítása a takarmánytermő területek átállása után lehetséges - ez nagyjából 1,5-12 hónap között időt vesz igénybe.
  • Fontos alapelv, hogy a biogazdaságokban a növényi higiénia fenntartásának érdekében nem kerülhet be olyan vetőmag, amely fertőzött, ahogy szennyezett víz sem.

 

Miben más még a biogazdálkodás, mint a hagyományos?

 

  • A biogazdálkodásban arra helyeződik a hangsúly, hogy a talaj egészséges legyen, megfelelő tápanyagellátásban részesüljön. A vetésforgót úgy alakítják ki, hogy abban váltsák egymást azok a növények, amelyek sok tápanyagot és azok, amelyek kevesebb tápanyagot igényelnek. Hasonlóan a mélyen és a sekélyen gyökerező növényeknek is váltaniuk kell egymást. Mindezzel azt érik el, hogy ne legyen egyoldalú a talajhasználat. Fontos, hogy pillangósvirágú növényeket is termesszenek, mivel az azokkal szimbiózisban élő baktériumok képesek arra, hogy megkössék a légkörben található nitrogént. Ami szintén nagyon fontos kitétel a biogazdaságokat illetően az az, hogy azok a produktumok, amelyeket nem adnak el, vissza kell, hogy kerüljenek a tápanyag körforgásba. Ilyen a trágya, a szalma, a nyesedék. A trágya visszaforgatása azért is elhagyhatatlan, mert enélkül nem valósulna meg a talaj-növény-állat-talaj körfogás. Emellett azért is fontos, hogy ez így történjen, mert a biogazdaságokban tilos bármilyen fajta szintetikus műtrágya vagy bármilyen kémiai anyag használata. Nem véletlen, hogy az ökogazdálkodásban a prevenció kap elsődleges hangsúlyt.
  • A termőtalaj adottságaihoz igazítják a gazdák, hogy milyen növényeket termesztenek és nem fordítva.
  • Megfelelő mennyiségű tápanyaggal és vízzel látják el a növényeket, amelyek ezáltal nagyobb valószínűséggel válnak ellenállóvá.
  • Megfelelő agrotechnika alkalmazása jellemző - vagyis például a növényállások kellően tágak, amely ahhoz járul hozzá, hogy a csapadék rövidebb idő alatt felszáradjon a növényekről.
  • A biogazdaságokban gyakori, hogy az olyan növényeket társítanak egymásal, amelyek kedvező hatással vannak egymásra. Többek között ez úgy lehetséges, hogy az egyik növény magához vonzza a hasznos rovarokat, amelyek a fizikai közelség okán a társnövényre is kifejtik kedvező hatásukat.

 

De akkor hogyan védekeznek a kártevők ellen?

 

A biogazdálkodás során gyakran alkalmaznak szín - és illatcsapdákat, amelyek segítségével egyes kártevők kiiktathatók. Illatcsapda hasznos lehet például a lepkék ellen, akik esetében a nőstények illatanyagok kibocsátásával vonzzák magukhoz a hímeket. Előfordul, hogy az illatanyagot csapdában helyezik el, lehetővé téve ezáltal, hogy megfigyelhessék, mikor élik aktív időszakukat a hímek és mikor lehet a védekezés a leghatékonyabb. Egy másik lehetőség az, hogy elárasztják a légteret ezzel az illatanyaggal és így a hímek nem képesek megtalálni a nőstényeket, akik jóval kisebb mértékben bocsátanak ki illatanyagokat, lehetetlenné téve, hogy utódok szülessenek.

Védekezésre használhatóak még növényi kivonatok (főzetek, forrázatok, ázatok, erjesztett levek, tinktúrák), valamint kőzetörlemények. Az ezek segítségével történő védekezésről állítható, hogy a leginkább összeegyeztethető a biogazdálkodás alapelveivel.

A kártevők ellen történhet úgynevezett biológiai védekezés, ami azt takarja, hogy a kártevők természetes ellenségeit hívják segítségül a gazdálkodók. Ez lehetséges olyan módon, hogy a természetes aktivitásuk hatékonyságát növelik, vagy direkt módon bocsátják ki őket.

Megszokott még a mechanikus vagy más néven fizikai védekezés is, amely a károkozók elpusztításában merül ki közvetlen vagy közvetett módon. Tehát vagy közvetlenül, például kapálással elpusztítják a károkozókat, vagy úgy érik ezt el, hogy olyan környezetet teremtenek számukra, amely nem segíti a túlélésüket - például melegítik vagy hűtik a terményeket.

Biogazdálkodás esetében kizárólag olyan alkalmakkor használnak vegyszereket, amikor valóban súlyos veszély leselkedik a termésre. Azonban nagyon szigorú megkötések vonatkoznak arra, hogy milyen vegyszerek alkalmazhatóak ilyen helyzetekben. Kizárólag olyan hatóanyagok használhatók fel, amelyek könnyen lemoshatóak, nem mérgező hatásúak, a környezetre nézve nincsenek negatív hatással. Ilyenek többek között a réz szervetlen vegyületei, mint a káliszappan vagy a mészkénlé.

 

Miben különbözik a bio állattartás a hagyományostól?

 

Amit a bio állattartással kapcsolatban nagyon fontos kiemelni az az, hogy nagyon szigorú feltételek vonatkoznak rá. Tilos az állatokat ketrecben vagy megkötve tartani, ezen túl a rácspadozat aránya is csak nagyon redukált lehet. A pihenőhelyeknek száraznak és almozottnak kell lenniük, valamint az is lényeges szempont, hogy megfelelő tere legyen az állatoknak mind az épületekben, mind a kifutón Elírás, hogy jusson elég fény a zárt helyiségekbe, illetve lényeges, hogy lehessen szellőztetni. Azt is biztosítani kell, hogy kellő időt tölthessenek az állatok szabad levegőn.

Törekednek arra, hogy az állatok takarmányozása a legnagyobb százalékban biogazdaságokból származó élelemből álljon. Nem adhatnak a takarmányhoz hormonokat vagy hormonhatású készítményeket, növekedésszabályozó, termelékenység fokozására alkalmas hatóanyagokat, antibiotikumot. Ha egy állat megbetegszik elsősorban homeopátiás készítményekkel, gyógynövényekkel történik a kezelésük. Amennyiben az állatok állapotának romlása vagy szenvedésük megelőzése a cél, akkor alkalmazhatóak az egyébként megszokott módszerek, de eleve csak korlátozott számú alkalommal, megelőző jelleggel nem használhatóak és a várakozási idő is a duplája kell, hogy legyen, mint egyébként.

 

A bioélelmiszerek előnyei

 

Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a bioélelmiszerek gazdagabbak foszforban, mint a hagyományos termékek, emellett a bio tejben szignifikánsan magasabb az omega-3 zsírsavak mennyisége. A foszfor a kálciumot követően a második legnagyobb mennyiségben jelen lévő ásványi anyag a szervezetben. A foszfor nem elemi formában található meg az emberi szervezetben, hanem foszforsav és foszfátok alakjában. Nélkülözhetetlen a csontok illetve a fogak egészségének megőrzésében, elsődleges szerepe van ezek erősítésében. Ezen kívül a vérben, az izmokban illetve a belső szervekben is jelentős mennyigében található. Számos biológiai folyamatban vesz részt. Különösen sportteljesítmény szempontjából nagyon fontos előnye, hogy rövid időintervallumon keresztül történő foszfáttöltés növeli az oxigénfelvételt, ezáltal pedig a teljesítményt.

Az omega-3 zsírsavak az emberi szervezet sejtjeinek fontos alkotóelemei és egyes hormonok forrásai is. Az omega-3 zsírsavak beépülnek a sejtmembránba, rugalmasabbá téve azt, ami pedig a sejten belül végbemenő mechanizmusokra is pozitív módon hat. Az omega-3 zsírsavaknak többek között pozitív hatása van az idegsejtek működésére, az immunrendszer megfelelő működésére. Védenek az érelmeszesedés ellen, a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulását hátráltatják, a véralvadást indukáló mechanizmusok aktivitását gátolják, így visszaszorítják a vérrög képződésének esélyét. Az enyhébb bőrbetegségek, mint ekcéma, hajhullás megelőzésében is szerepet játszanak.